|
Hősköltemény egy
részben, négy énekben |
|
|
|
A Helység kalapácsa
szereplői:
| |
|
szélestenyerű
Fejenagy, a helység kalapácsa |
|
szemérmetes
Erzsók, a kocsmáros |
|
a helybéli
lágyszívű kántor |
|
amazontermészetű Márta, a kántor
felesége |
|
Bagarja, a
béke barátja, a csizmacsinálás
érdemkoszorúzta művésze |
|
Harangláb,
a fondor lelkületű egyházfi |
|
a kevés
szavú bíró, a bölcs aggastyán |
|
a
hivatalában pontos kisbíró |
| vitéz
Csepű Palkó, a tiszteletes két pej
csikajának jókedvű abrakolója |
| |
| |
| Egymaga
előadja: |
| |
|
Besenczi
Árpád |
|
Jászai-díjas |
| |
| |
| Színpadra
állította: |
| |
|
Sztarenki
Pál |
| |
| A helység
kalapácsa hőskölteményhez Mutató tábla, |
|
 |
|
mely
azt mutatja, hogy az
I. ÉNEKBEN
fölébred álmából egy fogoly, s szabadulást tervez -
azonban az nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen
szabadulást tervező, álmából fölébredt fogoly? csupán
azért, hogy később a meglepetés annál meglepőbb legyen.
- A
II: ÉNEKBEN
már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb
kocsmája? mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben
sántikál a kántor? ki buzdítja merényének végbevitelére?
sat. - A
III. ÉNEKBEN
megszabadúl a fogoly, s börtönéből a kocsmába megy; s
amily szörnyű dolgokat lát: oly szörnyű dolgokat
cselekszik. Itt már az is orrára köttetik a nyájas
olvasónak, hogy a fogoly nem más, mint a költemény hőse.
- A
IV. ÉNEKBEN
a szörnyű dolgok véget érnek, s a költemény hőse szörnyű
véget ér. |
|
